London, a Big Ben, a piros buszok, és – ó, igen – a kerékpározás őrülete. Ha valaha is megfordult a fejedben, hogy biciklire pattansz Londonban, lehet, hogy azon gondolkodsz: „Ez egy menő, környezetbarát kaland, vagy egyenes út a sürgősségire?” Pedálra fel, nézzük meg a tényeket, a mítoszokat és az egész vicces valóságot a brit főváros bringás közlekedéséről!
Hol biciklizzek, ha úgy döntök, hogy bringázom Londonban?
Na, ez az a kérdés, ami miatt sokan gondolkodnak: vajon merjek belevágni a londoni közlekedés dzsungelébe, vagy maradjak a békés parkokban? Londonban vannak szép kerékpárutak – például a Temze mentén vagy a Hyde Parkban –, ahol az egyetlen veszély egy túlbuzgó mókus lehet.
De ha bátor (vagy őrült) vagy, a belváros egy igazi Mario Kart pálya: több dudálás, mint power-up, és több káromkodás, mint versenyzés. Tipp: próbáld ki a Cycle Superhighway-ket, ha szeretnéd, hogy a szívverésed csak a sporttól ugorjon meg, ne a közel kerülő buszoktól.
Vannak helyek, amelyeket jobb elkerülni?
Hát persze! Kerüld el az olyan csomópontokat, mint az Elephant and Castle, hacsak nem szeretnél önkéntes résztvevő lenni London legveszélyesebb játékában. Továbbá, kerüld az Uber sofőrök gyülekezőhelyeit, akik mintha személyes bosszút állnának a bringásokon.
Ha meg akarod tartani az összes végtagod, inkább kerüld a csúcsidőt, hacsak nem rajongsz az adrenalinnövelő bűvészkedésért a fekete taxikkal és buszokkal. Ne feledd, a londoni lámpák gyorsabban váltanak, mint egy kisgyerek hangulata.
Nehéz bérelni biciklit Londonban?
Azt hinnéd, egy bringabérlés olyan könnyű, mint egy csésze tea rendelése. Hát, majdnem. A híres “Boris Bike”-ok, azaz Santander Cycles mindenhol ott vannak – de velük is lehet egy kis küzdelem, mintha az utolsó pizzaszeletért versenyeznél.
Előny: GPS van bennük, és az ülés… hát, mondjuk úgy, hogy erős izomlázra számíts a túlzásba vitt edzés után. Csak készülj fel egy gyors sprintre, ha mások is vadásznak rájuk!
Biciklizzek az autók között, a járdán, vagy vannak külön bringautak?
A nagy dilemma! London lassan építi a saját Cycle Superhighway-jeit, amelyek ígérnek egy kis biztonságot – bár ezek olykor ritkábbak, mint egy esős nap után napsütés.
A járda hivatalosan tilos, de akadnak lázadók, akik azért suhanak, miközben kapják az „Oi!” kiabálásokat. Az úton viszont egy kis barátságos együttélést kell gyakorolni a buszokkal és taxikkal, akik nem feltétlenül a legkedvesebb bringásbarátok.
Ha szereted az izgalmakat, vágj neki az útnak, de ha kevésbé, akkor keresd a külön kijelölt kerékpárutakat.
Sok bringát lopnak Londonban?
Ó, igen. London kerékpártolvajai úgy tűnik, titkos ninja képzést kaptak. Ha nem egy szuperzárat használsz, az a bicikli könnyebben eltűnik, mint a londoni napsütés.
Tipp: vegyél jó zárat, vagy láncold a bringát egy biztonsági kamerához. És semmiképp se hagyd kint egy kocsmánál, főleg nem egy sör után – könnyen ébredhetsz egy „másik” biciklivel.
Végszó
Londonban biciklizni talán nem egyenlő a halálos ítélettel, de mindenképpen olyan, mintha gladiátor lennél minden egyes úti célig. Megéri? A kalandvágyóknak biztosan. A gyengébb idegzetűek inkább maradjanak a metrónál.
Mindenesetre Londonban bringázni egy vad menet – kapaszkodj meg, figyelj, és vigyél magaddal egy jó adag humorérzéket, mert néha az lehet a legjobb védőfelszerelés.
